Sokan a boldogságot az embernél magasabb régiókban keresik, mások lejjebb, holott a boldogság emberi mértékre van kiszabva..../Konfucius/
A fiatalság gőgös és fanyalgó, semmit sem ért.... ....... és mire az ember kezdi megérteni a világot, addigra elmúlt a fiatalság.../Kazanlzakisz/
Az élet olyan, mint egy hatalmas, végtelen tenger, amelyen bárhova eljuthatsz, de amalyen sosem érkezhetsz meg sehová, mert mindig új távlatok és lehetőségek nyílnak meg előtted../Chritian/
Először a szem csókol, aztán a kezem. Mint tenger ömölsz el érzékeimen. Mint tenger ömöllek én is körül. Aztán part s tenger összevegyül.../ Szabó Lörinc/
Gondolatok
Az életbe nehéz megmondani, kik ártanak neked többet: az ellenségeid -rosszindulatból, vagy a barátaid - a legjobbszándékkal. (E. Bulwer-Lytton)
Az emberiség mindig könnyebbnek találta, hogy megkövezze a prófétáit, mint hogy megváltoztassa a gondolkozásmódját. (E.R. Punshon)
Szenvedéseink egyik oka az, hogy másoknak a példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokás. (Seneca)
A fény és árnyoldala
Tatiosz: A fény és árnyoldala
A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai. Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll? A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik. Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek. Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég. Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot áraszt maga körül? És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán? Légy tündöklő Nap a saját égboltodon. A világmindenség hatalmas – számtalan Naprendszer megfér benne. Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek – ne élj túlzó fénnyel. Ami kevés, az senkit se bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet. Aki folyton világit, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják. Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat. Aki jól lát, az előre lát. A látás művészete – az élet művészete.
Csak kétféleképppen élheted életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.
Bölcsességek
Életünk olyan, mint amilyenné gondolataink
teszik.
Akinek
látszunk, arról mindenki ítélhet, amelyek valóban vagyunk, arról senki
sem.
G-Mail belépés
Mese arról......
Somlyó György: Mese arról, ki hogyan
szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik. Van,
aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret. Van, aki úgy érzi,
minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. Van, aki úgy érzi,
minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. Van, akinek számára
a szerelem határos a gyűlölettel. Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel. De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel
tévesztik össze a szerelmet. Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett. Van, aki úgy, mint
az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. Van, aki úgy szeret, mint
a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. Van, aki úgy, mint a radar,
amely a repülők útját vezeti a levegőben. Van, aki békésen szeret, mint
a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. Van, aki
vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba. Van, aki esztelenül,
mint az éjszakai lepke a lángot. Van, aki bölcsen, mint a medve a téli
álmot. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a
másikat, akivé maga is válik általa.