Sokan a boldogságot az embernél magasabb régiókban keresik, mások lejjebb, holott a boldogság emberi mértékre van kiszabva..../Konfucius/
A fiatalság gőgös és fanyalgó, semmit sem ért.... ....... és mire az ember kezdi megérteni a világot, addigra elmúlt a fiatalság.../Kazanlzakisz/
Az élet olyan, mint egy hatalmas, végtelen tenger, amelyen bárhova eljuthatsz, de amalyen sosem érkezhetsz meg sehová, mert mindig új távlatok és lehetőségek nyílnak meg előtted../Chritian/
Először a szem csókol, aztán a kezem. Mint tenger ömölsz el érzékeimen. Mint tenger ömöllek én is körül. Aztán part s tenger összevegyül.../ Szabó Lörinc/
Gondolatok
Az életbe nehéz megmondani, kik ártanak neked többet: az ellenségeid -rosszindulatból, vagy a barátaid - a legjobbszándékkal. (E. Bulwer-Lytton)
Az emberiség mindig könnyebbnek találta, hogy megkövezze a prófétáit, mint hogy megváltoztassa a gondolkozásmódját. (E.R. Punshon)
Szenvedéseink egyik oka az, hogy másoknak a példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokás. (Seneca)
Az ember azt teszi amire képes
Tatiosz: Az ember azt teszi, amire képes
Vajon tudod-e, mi az amire az ember képes? - Ugye nem tudod. Pedig bizonyára voltál már – hiszen mindenki volt – olyan átkozottul gonosz helyzetben, amikor erődet a kétségbeesésig megfeszítve ezt kívántad: „Bárcsak többet tehetnék valakiért – egy kagylóért, egy füszálért, egy kutyáért, egy emberért” Tudom, voltál már olyan helyzetben, amikor „valaki” – mondjuk egy ember – rádemelte tekintetét, és szemei némán kérleltek: „Segíts nekem!” – Te pedig elfordultál, mert féltél magadtól, hogy te volnál az, aki arra hivatott, hogy őt felemelje… De mégis szívből kívántad: bárcsak tehetnél „valamit” érte, vagy még annál is többet. Ezért visszanéztél rá, ő pedig ugyanazt a kifejezést viselte arcán, mint az első pillanatban; a könyörgés megkövesült a tekintetében, ami ilyesfélét jelentett: „Nem tudnál mégis tenni valamit értem?” Talán soha nem féltél még magadtól, mint most – gyönge pillanataid megakadályoztak ebben. Vajon tudnál-e ezek után lelkiismereted szemébe nézni, tovább hurcolva az érdektelenség bűnét szívedben, amely feketére festi az emberi lelket, és amit sok helyütt a világban önzésnek neveznek. Én csak így becézem „idegen hatalom.” Most pedig arra kérlek, válaszolj a kérdésre: Az ember mindig azt teszi amire képes? És te ezt válaszolod: igen. Ha kevés volt – mondod -, ennyire futotta, a sekély vízbe még senki sem fulladt bele. Ha pedig sok volt – ezt is tőled idézem – a mélybe jutottál, pontosan oda, ahol a felemelkedni vágyót felkaroltad. Az ember törékeny holmi. Érje be hát az eléggel – ezt még mindig te mondod. De vajon mit jelent a léleknek ez a szó: Elég?
Csak kétféleképppen élheted életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.
Bölcsességek
Életünk olyan, mint amilyenné gondolataink
teszik.
Akinek
látszunk, arról mindenki ítélhet, amelyek valóban vagyunk, arról senki
sem.
G-Mail belépés
Mese arról......
Somlyó György: Mese arról, ki hogyan
szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik. Van,
aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret. Van, aki úgy érzi,
minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. Van, aki úgy érzi,
minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. Van, akinek számára
a szerelem határos a gyűlölettel. Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel. De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel
tévesztik össze a szerelmet. Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett. Van, aki úgy, mint
az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. Van, aki úgy szeret, mint
a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. Van, aki úgy, mint a radar,
amely a repülők útját vezeti a levegőben. Van, aki békésen szeret, mint
a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. Van, aki
vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba. Van, aki esztelenül,
mint az éjszakai lepke a lángot. Van, aki bölcsen, mint a medve a téli
álmot. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a
másikat, akivé maga is válik általa.