....sok baj közt a halandó gyorsan öregszik.

  Az aki másiknak tesz rosszat, majd maga szenved, s szőve gonosz tervet, neki üt ki leggonoszabbul

  Ahol csak lehet, tégy jót, közben gondolj arra, hogy ki szívében jó,   azt a sors nem terheli nagy szenvedéssel.

  Sokat fecsegnek felőled hízelgőt és méltatlant, ne zavarjon meg se ez, se az. Ha rágalmaznak, bocsáss meg mosolyogva és józanul.

  A tett előtt mérlegelj, hogy a meggondolatlanság vádja ne érjen, ne kelljen meggondolatlan tetteidért vezekelned. A semmirekellő értelmetlenül beszél és cselekszik.

  Amit nem értessz, abba ne fogj, hanem tanuld meg előbb, mi a teendő, így lesz számodra könnyű.

Óvakodj attól, hogy fényűzéssel irigységet kelts. Hordj egyszerű ruhát, de a szépség róla ne hiányozzon.

  Halgass a nőkre, még ha nőt nem is szeretsz!

  Aki kapni akar, tanuljon meg adni.

  Sok van mi csodálatos, De az embernél nincs csodálatosabb.

  .....az ember füle nem .......oly hiszékeny, mint a szeme.

  Tanácsot adni könnyebb, mint kínt hordani.

  A szerelem sohasem egészen nekünk szól-.....-, a barátság esendő, mint az élet, de a gyűlölet pontosan célba veszi az embert, és biztos, mint a halál.

  Boldoggá tenni valakit- konkrét, komoly feladat ez, és ha szívügynek számít, éppen eléggé leköti az embert.

  Az ember olyan példaképhezigazodik, amihez tud.....

  A világ sosem lehet a miénk- de védekezni sem tudunk ellene. Benne élünk- ennyi az egész.

  Az estéből nagyjából tudhatjuk már, milyen lessz a reggel...., de a reggel azután mégis meglepetés.

  Az élet: per, amelyet elveszítünk, bármit tegyünk is, bárkik legyünk is.

  Csak ritkán lopnak szerelemből, csaknem mindig pénzről van szó.

  A vers belső valóság. Meghallani....több, mint szavakat megérteni.

  ......azzal idézhetjük elő legbiztosabban a bajt, ha olyan helyzetbe hozzuk magunkat, ami szinte kihívja.

  Sajnos az ünnepek után mindig hétköznapok következnek, ez a baj velük.

  Az életben az a legnehezebb -....-, hogy az ember egyfolytában sokáig komolyan vegye ugyanazt a dolgot.

  Zseni az, aki ott, ahol mások hiába kutatnak, megleli a megoldást, mert olyasmit tesz, amire előtte senki se jött rá.

Friedrich Nietzsche: Szerelmi vallomás    
- melynek során a költő sajnos beleesett egy gödörbe

Repül még? Ó, nagy ég!
Felszáll, és szárnya mégse mozdul?

Mi tartja
Tán a lég?
Cél, s korlát híjján merre fordul?

Fénylő csillagcsapat,
örök fennség az ő lakása!
Irigyét szánja csak -:
Repesne az, csak szállni lássa!

Ó albatrosz-madár!
Vágyam repít a nyílt egeknek!
Könnyem csordul ki már:
Rád gondoltam, - igen, szeretlek!

(Kurdi Imre fordítása)

  A képzeletet csak az izgatja, ami még nem, vagy már nem a miénk.

.