....sok baj közt a halandó gyorsan öregszik.
Az aki másiknak tesz rosszat, majd maga szenved, s szőve gonosz tervet, neki üt ki leggonoszabbul
Ahol csak lehet, tégy jót, közben gondolj arra, hogy ki szívében jó, azt a sors nem terheli nagy szenvedéssel.
Sokat fecsegnek felőled hízelgőt és méltatlant, ne zavarjon meg se ez, se az. Ha rágalmaznak, bocsáss meg mosolyogva és józanul.
A tett előtt mérlegelj, hogy a meggondolatlanság vádja ne érjen, ne kelljen meggondolatlan tetteidért vezekelned. A semmirekellő értelmetlenül beszél és cselekszik.
Amit nem értessz, abba ne fogj, hanem tanuld meg előbb, mi a teendő, így lesz számodra könnyű.
Óvakodj attól, hogy fényűzéssel irigységet kelts. Hordj egyszerű ruhát, de a szépség róla ne hiányozzon.
Halgass a nőkre, még ha nőt nem is szeretsz!
Aki kapni akar, tanuljon meg adni.
Sok van mi csodálatos, De az embernél nincs csodálatosabb.
.....az ember füle nem .......oly hiszékeny, mint a szeme.
Tanácsot adni könnyebb, mint kínt hordani.
A szerelem sohasem egészen nekünk szól-.....-, a barátság esendő, mint az élet, de a gyűlölet pontosan célba veszi az embert, és biztos, mint a halál.
Boldoggá tenni valakit- konkrét, komoly feladat ez, és ha szívügynek számít, éppen eléggé leköti az embert.
Az ember olyan példaképhezigazodik, amihez tud.....
A világ sosem lehet a miénk- de védekezni sem tudunk ellene. Benne élünk- ennyi az egész.
Az estéből nagyjából tudhatjuk már, milyen lessz a reggel...., de a reggel azután mégis meglepetés.
Az élet: per, amelyet elveszítünk, bármit tegyünk is, bárkik legyünk is.
Csak ritkán lopnak szerelemből, csaknem mindig pénzről van szó.
A vers belső valóság. Meghallani....több, mint szavakat megérteni.
......azzal idézhetjük elő legbiztosabban a bajt, ha olyan helyzetbe hozzuk magunkat, ami szinte kihívja.
Sajnos az ünnepek után mindig hétköznapok következnek, ez a baj velük.
Az életben az a legnehezebb -....-, hogy az ember egyfolytában sokáig komolyan vegye ugyanazt a dolgot.
Zseni az, aki ott, ahol mások hiába kutatnak, megleli a megoldást, mert olyasmit tesz, amire előtte senki se jött rá.
Friedrich Nietzsche: Szerelmi vallomás - melynek során a költő sajnos beleesett egy gödörbe
Repül még? Ó, nagy ég! Felszáll, és szárnya mégse mozdul?
Mi tartja Tán a lég? Cél, s korlát híjján merre fordul?
Fénylő csillagcsapat, örök fennség az ő lakása! Irigyét szánja csak -: Repesne az, csak szállni lássa!
Ó albatrosz-madár! Vágyam repít a nyílt egeknek! Könnyem csordul ki már: Rád gondoltam, - igen, szeretlek!
(Kurdi Imre fordítása)
A képzeletet csak az izgatja, ami még nem, vagy már nem a miénk.
.
|