Perc

Dalol a madársereg, hogy az erdő zeng belé, maszatos parasztgyerek inal a folyó felé.

A nap is süt melegen, tüzesíti a leget, nem is látni az egen pici keskeny felleget.

A paraszgyerek hevül, a folyóparton ledül, homokon gurul tovább,

kavicsot fog, jó lapost, s fütyürészve áll odább.

     Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam, nagy nyíló rózsát csókolj rajtam,szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, csak szép játék vagy, összetörlek, fényét veszem nagy, szép szemednek. -Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem hiába minden álszemérem, hiába minden. Ölbe kaplak : harapj, harapj, vagy én haraplak!

   Távoli ének

Ajkam hiába is haraptad, lehámlik róla már a bőr. S emlékemen se csókol ajkad, csak úgy piroslik messziről.

Csak úgy piroslik messziről, mint lámpás sötét mezőbe lenn, hol már nincsen nap és idő sincs, fölötte néma végtelen.

S a lámpás zárt üvegje koppan, rászáll nehány szép éjbogár, rászáll, futos, lehull halottan : a lángra mind halott-sovár.

S a lámpás ég piros szinében, fölötte hüvös szél suhan, a Távol száll a véren, éren és szívem megremeg búsan.

Ajkad nekem csak úgy piroslik, mint messzi fájó szíven. Tör színe nem vakít, nem oszlik, csak ring a bánat mályiben.

       Tedd a kezed

Tedd a kezed homlokomra, Mintha kezed kezem volna.

Úgy örizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna.

Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.

      Amit a szívedbe rejtessz

Amit a szívedbe rejtessz, szemednek tárd ki azt ; amit szemeddel sejtesz, sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják - belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.

S aki él, mind- mind gyermek és anyaölbe vágy. Ölnek, ha nem ölelnek - a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves, akit pusztítanak a növekvők s mig vérez, nemz millió fiat.

Már nincs bennem régen talpadba tört tövis. És most szivedből szépen kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz, kezeddel fogd meg azt, Akit szivedbe rejtesz, öld, vagy csókold meg azt!

ú