Sokan a boldogságot az embernél magasabb régiókban keresik, mások lejjebb, holott a boldogság emberi mértékre van kiszabva..../Konfucius/
A fiatalság gőgös és fanyalgó, semmit sem ért.... ....... és mire az ember kezdi megérteni a világot, addigra elmúlt a fiatalság.../Kazanlzakisz/
Az élet olyan, mint egy hatalmas, végtelen tenger, amelyen bárhova eljuthatsz, de amalyen sosem érkezhetsz meg sehová, mert mindig új távlatok és lehetőségek nyílnak meg előtted../Chritian/
Először a szem csókol, aztán a kezem. Mint tenger ömölsz el érzékeimen. Mint tenger ömöllek én is körül. Aztán part s tenger összevegyül.../ Szabó Lörinc/
Gondolatok
Az életbe nehéz megmondani, kik ártanak neked többet: az ellenségeid -rosszindulatból, vagy a barátaid - a legjobbszándékkal. (E. Bulwer-Lytton)
Az emberiség mindig könnyebbnek találta, hogy megkövezze a prófétáit, mint hogy megváltoztassa a gondolkozásmódját. (E.R. Punshon)
Szenvedéseink egyik oka az, hogy másoknak a példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokás. (Seneca)
Szépjóreggelt kedves Ditte
Kissé elkalandoz élet napról napra bonyolódik.
Kikről azt hinné az ember barátok, néha kényszer pofáraesés áldozatai vagyunk mert kiderűl a való igazság amit jó esetben egy kedves pofi, vagy a hűde igaz szlng árnyékol be. Mindenesetre örömmel ostom meg veled, :-D " szerződés már megvan. Busás haszonnal!!!!
Köszi ;-)
Mr-
2007.08.05. 07:54
Sorsunk
Van az életben egy-egy pillanat, Erősnek hisszük szerfelett magunkat. Lelkünk repül, száll, magával ragad, Bús aggodalmak mindhiába húznak. Csalóka álmok léghajóján A vihar szépen fellegekbe tüntet, Míg lenn a földön kárörvendő, Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
Van az életben egy-egy pillanat, Hogy nem várunk már semmit a világtól, Leroskadunk bánat terhe alatt, Szívünk mindenkit megátkozva vádol. Míg porba hullva megsiratjuk, Mi porba döntött - sok keserü álmunk, Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen, Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez, Szivünk a vágyak tengerén evez, Hajónkat szélvész, vihar összetépi, De egy zord erő küzdelemre készti. Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva, Nincs egy reményünk, mely valóra válna, Míg sírba visz az önvád néma átka.
Előttünk már hamvassá vált az út És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása.
Nem tud úgy szeretni a világon senki Mint az édesanyám tud engem szeretni. Akármit kivántam megtette egy szóra, Még a csillagot is reám rakta volna. Mikor a faluban iskolába jártam, Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. El nem tűrte volna ő azt semmi áron, Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon. Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam, Magát nem kimélte, csak értem aggódott. Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett. Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat, Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot. Lássak a szemében boldog örömkönnyet, Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.
JJJJJJJJ
Köszönöm, Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm, Istenem az édesanyámat!
Puszi !!!!
Babimaci
2007.04.28. 05:39
Jó anyámnak
Jó anyámnak két kezére Csókjaimat hintem én, Ezzel a két dolgos kézzel, Áldd az Isten amíg él, Jó anyámnak két kezét, Álld meg Isten jó szívét, Két kezét, jó szívét, Áldd meg Isten amíg él, Amíg él.
Ez a két kéz estenként Hogyha gond, bú, baj elér, Elsimítja homlokodról A búbánat fellegét. Jó anyámnak két kezét, Áldd meg Isten jó szívét. Két kezét, jó szívét, Álld meg Isten amíg él, Amíg él.
Megérteni egymást örömben, szenvedésben, segíteni ha csak egy szóval, egy gondolattal is, nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot, gazdagnak lenni és szórni a pénzt. Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk, s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy...KÖSZÖNÖM."
Kedves rockrey! Az az iromány Zsolo tollából származik és szerintem a valóságot tükrözi! A valóságot nem lehet megmásítani! Örülök, hogy tetszik az oldalam! Üdv. Ditte
2007.01.25. 15:13
sziya!
tetszik a lap! megfogott :) viszont van egy gond: az élet értelme modullal,EGYÁLTALÁN NEM ÉRTEK EGYET!!!! Mert az életet értékelni,szeretni,és ki használni kell... nem epdig megilyeszteni az emebereket avval a szöveggel :S nem tom ki volt az az író de sztem naon nincs igaza... na jó,a lényeg benne van,de van néhány dolog,ami tudom,hogy nem úgy van.... :)
rockrey
rockoo@vipmail.hu
• nagyobb csirkemell (kb. 50 dkg) • 20 dkg bacon (angolszalonna) • 2-3 db alma • 20 dkg füstölt sajt • szerecsendió • 1 dl tej • 2-3 gerezd fokhagyma
Elkészítés:
A csirkemellfiléből vágj több vékony, lapos szeletet, majd legalább egy óráig áztasd meg a fokhagymával ízesített tejben. Egy kisebb tepsit bélelj ki baconnel (néhány szeletet tegyél félre belőle a tetejére), majd tedd rá a tejből kivett, lecsöpögtetett és ezután lisztben megforgatott csirkemelleket. Reszelj rá almát és fedd be füstölt sajttal. Kend meg egy-két evőkanál tejföllel és takard le a maradék baconnel. Előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt elkészül. Köretnek krumplipüré illik hozzá a legjobban.
Csak kétféleképppen élheted életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.
Bölcsességek
Életünk olyan, mint amilyenné gondolataink
teszik.
Akinek
látszunk, arról mindenki ítélhet, amelyek valóban vagyunk, arról senki
sem.
G-Mail belépés
Mese arról......
Somlyó György: Mese arról, ki hogyan
szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik. Van,
aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret. Van, aki úgy érzi,
minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. Van, aki úgy érzi,
minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. Van, akinek számára
a szerelem határos a gyűlölettel. Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel. De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel
tévesztik össze a szerelmet. Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett. Van, aki úgy, mint
az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. Van, aki úgy szeret, mint
a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. Van, aki úgy, mint a radar,
amely a repülők útját vezeti a levegőben. Van, aki békésen szeret, mint
a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. Van, aki
vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba. Van, aki esztelenül,
mint az éjszakai lepke a lángot. Van, aki bölcsen, mint a medve a téli
álmot. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a
másikat, akivé maga is válik általa.